- Mindenekelőtt titkos.
A jelszavunkat soha sehová ne írjuk fel! Amint leírtuk, onnantól már nem titkos, és megszerezhető. - A jelszavunk ne kapcsolódjon hozzánk, ne a saját születési dátumunk legyen, se a gyermeké vagy kisállaté, ne is az ő nevük vagy a kedvenc focicsapatunk…
- A jó jelszó legalább (!) 8 karakter hosszú, tartalmaz kis- és nagybetűket, valamint speciális karaktereket (# ! ?) is.
- A jelszó minden felhasználói fiókhoz legyen más.
De hogyan lehet ennyit észben tartani! Szinte lehetetlen… Vagy nem? Hasznos tanácsokkal lát el a HVG egyik jelszavakról szóló cikke.
Viszonylag rossz hír, hogy amennyiben nem ismerőseink vagy a közelünkben lévők próbálják feltörni a fiókunkat, már nem emberekkel, hanem gépekkel kell versenyre kelnünk.
A fent leírt kritériumoknak megfelelő jelszó feltörése egy szuperszámítógépnek manapság már alig jelent kihívást.
Elég-e önmagában az, hogy jelszóval azonosítjuk magunkat?
Ha a hagyományos jelszavas védelemnél többre vágyunk, több lehetőség is áll előttünk.
A többfaktoros azonosítás során bejelentkezéskor a jelszó megadása után kaphatunk pl. egy kódot a telefonunkra, aminek a beírásával férünk csak hozzá az adott fiókhoz.
A nemrégiben még tudományos fantasztikumnak számító lehetőségek is egyre gyakoribbak, a megfelelő eszközökön úgynevezett biometrikus adatainkkal , pl. ujjlenyomatunkkal is beléphetünk fiókjainkba, vagy választhatjuk az arcfelismerést is.