21 éves a Google

A Google céget 1998. szeptember 4-én alapították.

A Google kutatási projektként indult 1996 januárjában, Larry Page és Sergey Brin, a Stanford University (California) PhD hallgatóinak fejlesztésében.
A világhírű keresőmotor elnevezése a “googol” szó elgépeléséből származik, ami eredetileg z 1-es számjegyből és az azt követő 100 db nullából áll (más néven tíz szexdecilliárd).A matematikában a googolnak nincs különösebb jelentősége és nincs lényegesebb felhasználási módja sem.
Az elnevezéssel a keresőmotor által szolgáltatott szinte végtelen információhalmazt fejezik ki.

Internetfüggőség – interjú Darnai Gergellyel

Dr. Darnai Gergely a Pécsi Tudományegyetem oktatója és kutatója. Szlovákiában született, 32 éves, végzettségét tekintve pszichológus, de a doktori tanulmányait a pécsi neurológiai klinikán végezte. Fő kutatási területe a viselkedéses függőségek idegrendszeri és viselkedéses következményei. Interjúnkban az internetfüggőségről kérdeztem.

internetfüggőség

Minek kapcsán kezdett érdekelni téged a netfüggőség témája, és miért tartod fontosnak?

Az internet és a digitalizáció soha nem látott mértékben
változtatta meg az életünket. Habár ez a változás már évtizedekkel ezelőtt
elkezdődött, napjainkban is tart, sőt, a sebessége egyre inkább növekszik.
Óriási elemszámú, megbízható tanulmányok igazolják, hogy a serdülők és fiatal
felnőttek társas kapcsolatai, kommunikációja, szórakozási formái jelentősen
megváltoztak, és ez a változás sajnos sok negatív következménnyel is jár. A
fiatalok depressziósabbak, magányosabbak, megnőtt az evészavarok és
testképzavarok aránya, és ezeknek a tendenciáknak köze van a világháló
használatához. Egy olyan jelenségről van tehát szó, aminek a hosszútávú pozitív
és negatív következményeit nem ismerjük, de azt pontosan tudjuk, hogy a
viselkedésünk rendkívüli mértékben megváltozik az IKTk-nak (info-kommunikációs
technológia) köszönhetően. Azért tartom fontosnak ezt a kutatási témát, mert ha
kellő információ birtokába jutunk a jelenséggel kapcsolatban, talán be tudjuk
jósolni, hogy a „digitalizált” fiatalok milyen élettani és lélektani kihívásokkal
fognak küzdeni a jövőben.

Mikor beszélhetünk internetfüggőségről?

Függőségről akkor beszélhetünk, ha az internethasználat
olyan mértékben válik problémássá, hogy a személy mentális és fizikai egészsége
leromlik, társas kapcsolatai megromlanak, munkahelyi és iskolai teljesítménye hanyatlik.
Fontos, hogy ezeknek a hátterében egyértelműen a problémás internethasználat és
nem más jelenség áll.

Milyen tünetekről számolnak be?

A fizikai tünetek közül a kialvatlanságot és fáradtságot, a fizikai aktivitás (pl. rendszeres sporttevékenység) csökkenését és a rendszertelen életmódot (pl. fő étkezések kimaradása) említhetnénk. A mentális tünetek közül a hangulatzavarok és a szorongás a vezető, de könnyű elképzelni, hogy a közösségi médiumokon tapasztalható „előnyösnek kell mutatnom magam” jelenség az egyén önértékelését is csökkentheti, ami akár evészavarhoz is vezethet. Fontos továbbá megemlíteni az online bántalmazás jelenségét is, ami egyre inkább úgy tűnik, hogy negatívabb következményekkel járhat, mint a hagyományos iskolai bántalmazás.

Van olyan korcsoport, akik jobban érintettek? Függ az életkortól? Vagy mástól?

Mivel az internetfüggőség és az online töltött idő szoros együtt
járást mutat, ezért a legveszélyeztetettebb korcsoport a serdülők és a fiatal
felnőttek (pl. egyetemisták) csoportja. De a krónikus betegségek, és a
magányosság is „segítheti” a zavar kialakulását (akár idősebb embereknél is).
További fontos tényező a kollégiumban lakás, a gyors, könnyen hozzáférhető
internet és a menekülésre (escapeizmus) való hajlam – amikor a személy nem mer
szembenézni a problémákkal, feladatokkal, helyette inkább eltereli a figyelmét.
A párkapcsolat, a rendszeres sporttevékenység, a háziállatok és a természetben
töltött idő protektív (védő) faktorként szolgál a netfüggőséggel szemben.

Milyen módszerekkel tudod kutatni a témát?

Az internetfüggőség mértékét kérdőívekkel és rövid klinikai interjúkkal lehet vizsgálni. Mivel ezek a módszerek a személy szubjektív megítélése miatt erősen torzítottak, szükség lenne arra, hogy objektív adatok alapján tudjuk felbecsülni a túlhasználat mértékét. Ennek érdekében jelen pillanatban egy olyan alkalmazáson dolgozunk, ami képes monitorozni a személy okostelefon-használatát, és ezeket az adatokat képes megosztani velünk (természetesen a nagyon szigorú adatkezelési szabályokat figyelembe tartva). Ha sikerülne egy ilyen alkalmazást megalkotni, képesek lennénk visszacsatolást küldeni a felhasználónak arról, hogyan tudja megfelelőbben használni az eszközét. Emellett rendkívül értékes adattömeghez is juthatunk, ami segíthetné, hogy jobban megértsük a problémás felhasználók viselkedését.

Az idegrendszerrel kapcsolatos változásokat mágneses rezonancián alapuló képalkotással vizsgáljuk (MRI, fMRI). Ennek a módszernek az a lényege, hogy káros behatás (pl. sugárzás) nélkül tudunk jó minőségű felvételeket nyerni az agy struktúrájáról és működéséről, és ezeket a méréseket statisztikai elemzésnek vethetjük alá. Az ilyen képalkotásnak köszönhetően tudjuk eldönteni, mely agyi területek, hálózatok érintettek internetfüggőségben és ennek köszönhetően magyarázni tudunk bizonyos tüneteket is – ami a megelőzés és gyógyítás szempontjából is fontos. Megemlíteném továbbá, hogy a függőségek viselkedéses következményeit számítógépes feladatokkal is tudjuk mérni. Az ilyen feladatoknak köszönhetően tudjuk vizsgálni az emlékezetet, figyelmet, nyelvi funkciókat stb. Ha összegezni kellene az eddigi eredményeinket azt mondhatjuk, hogy a monoton, nagy figyelmi kapacitást igénylő feladatokban az internetfüggők gyengébben, a felszínes figyelmi kapacitást igénylő és többféle feladatvégzést (multitask) követelő paradigmákban pedig jobban teljesítenek.

A magyarok hogy állnak a többi országhoz képest?

Mivel az internetfüggőség mérése nem egységes a világban, ezért nehéz összehasonlítani az egyes kultúrákat, országokat. Ha azonban mégis megpróbálkozunk, azt mondhatjuk, hogy a legmagasabb arányban a „digitálisan fejlett” országokban fordul elő. Ez alól hazánk sem kivétel, fiatal felnőtteknél és serdülőknél az előfordulási arány nagyjából 10%. A legnagyobb problémát Kelet-Ázsiában jelenti. Dél-Koreában az internetfüggőséget már pszichiátriai osztályokon is gyógyítják gyógyszeres terápiával, de speciális leszoktató táborok is léteznek az országban, ahol igyekeznek tudatosabb internethasználatra nevelni.  

A család és a rokonok hogyan viszonyulnak a netfüggőkhöz, észreveszik egyáltalán, hogy miről van szó?

A netfüggés általában észrevétlenül alakul ki. A hagyományos szerfüggőségektől eltérően itt a „szer” (=internet) az életünk nélkülözhetetlen része. Szükségünk van rá a munkahelyen, az iskolában, és remek szórakozási lehetőségeket is biztosít. Ilyen szempontból a netaddikció sokkal inkább hasonlít az elhízásra, mint a szeraddikciókra. Ez a közös tulajdonság a gyógyítás szempontjából is fontos: a végső cél soha sem lehet a teljes absztinencia (az elhízás analógiájánál maradva ez azt jelentené, mintha a túlsúlyos egyént arra kérnénk, soha többé ne fogyasszon ételt), hanem minden esetben a tudatos, kontrollált használat. Mivel az internet a mindennapjaink része, nagyon nehéz meghatározni, mikor beszélhetünk normális és problémás használatról. Az általunk használt kérdőív (amelyet Demetrovics Zsolt és munkatársai készítettek) három csoportba sorolja a megfigyelhető tüneteket:
i. a kontroll átkerül a személy kezéből az internet kezébe (nehezére esik a viselkedés befejezése, túl sok energiát, időt és pénzt áldoz az online tevékenységre stb.)
ii. az egyén elhanyagolja a kapcsolatait és a munkahelyi/iskolai feladatait, ezáltal a teljesítménye leromlik
iii. túl gyakran gondol az internetre, nem tud lazítani, felkelés után az első mozdulata, hogy ellenőrzi a telefont/tabletet stb., lefekvés előtt az utolsó dolga ugyanez.

Van valamilyen prevenciós technika? Akár gyerekkorban, akár amit a felnőttek magukon tudnak tudatosan alkalmazni, figyelni.

A kutatók és orvosok többsége egyetért abban, hogy a függőségek esetében a hangsúly a prevención kell, hogy legyen. A jelenséggel kapcsolatban én a pesszimistábbak közé tartozom: véleményem szerint a túlzott okostelefon-, játék- és közösségi médiahasználat a közeljövőben óriási egészségügyi és társadalmi kihívás elé fogja állítani a segítőket, pedagógusokat, szülőket, egyszóval a társadalmunkat. Azt gondolom, hogy szükség lesz olyan megelőzésre fókuszáló programok kidolgozására, amelyek az internethasználat számos aspektusát lefedik (tudatos használat, tudatos adatvédelem, privát tartalmak védelme, online bántalmazás kiszűrése stb.). Elképzelhetőnek tartom, hogy az általános iskolás alaptanterv tartalmazni fogja későbbiekben az erre irányuló tanórákat.

Mivel nagyon fiatal korban az gyermekek és serdülők még nem rendelkeznek a megfelelő kontrollfunkciókkal, a szülők felelőssége is, hogy a fiatalok internethasználata normális mederben maradjon. A hangsúly itt az egyensúlyon van: nem szabad elfelejteni, hogy a cél nem az, hogy a fiatal ne használjon IKT eszközöket, hanem az, hogy kontrolláltan használja azokat. Másrészt figyelembe kell venni, hogy a szülő-gyermek kapcsolat a bizalmon is alapul. Ezért semmiképpen sem javasolnám, hogy a szülő kémkedjen a gyermeke után (vannak olyan applikációk, amelyek ezt lehetővé teszik), inkább azt mondanám, hogy egyértelmű szabályokat határozzanak meg: hol és mennyit használhatja a gyermek az eszközöket. Ami azonban a szülő legfontosabb feladata, hogy pici gyermekkortól kezdve biztosítsa a „minőségi” offline időt, talán ez a legnagyobb védőfaktor a netfüggőséggel szemben.

Az iskolákban tudnak a szakemberek, iskolapszichológusok segíteni? Mennyire veszik komolyan a kérdést? A tanárok hogyan állnak a függőséghez?

Sajnos, ahogy a legtöbb országban, Magyarországon sem kap kellő figyelmet a jelenség. Nehezen tudom elképzelni, hogy egy tanár vagy pszichológus egyáltalán felvesse a lehetőséget, hogy a diák iskolai eredményromlása, ingerültsége vagy fáradtsága mögött túlzott nethasználat állhat. A jövőben is azon leszünk, hogy egyre több emberhez juthasson el az a tudásanyag, ami a kutatók birtokában van.

Milyen olvasmányokat ajánlanál a témával kapcsolatban (akár szakirodalom, akár szépirodalom)?

Jean M. Twenge: iGeneráció – Akik közösségi médián és okostelefonon nevelkedtek. Édesvíz Kiadó.

NirEyal: Hooked: How to Build Habit-Forming Products. (angol nyelven)

Informatikaóra Mohácson 05.27. – Gmail

Harmadik alkalommal került megrendezésre a Mohácsi Ellátási Térség könyvtárosainak informatikai képzése.
Ezúttal a témánk az online levelezőrendszerek, kiemelten a Gmail használata volt. Ide tartozott a levélírás, csatolmányok, válasz és továbbítás funkciók, valamint az elektronikus levelezés “netikettje” volt.

Az előadás anyaga a résztvevők számára elérhető a Letölthető dokumentumok között!

A programnak a Mohácsi Jenő Városi Könyvtár adott helyet, akiknek ezúton is köszönöm a meghívást!

Cyberbullying – interjú Arató Nikolettel

Arató Nikolett pszichológus, a PTE BTK Pszichológia Intézetének harmadéves doktori hallgatója. Hat éve foglalkozik az internetes zaklatás kutatásával, illetve az utóbbi pár évben a témában szülőknek, tanároknak és diákoknak is tart alkalmanként ismeretterjesztő, edukatív előadásokat, foglalkozásokat. Alább olvasható interjúnkban a cyberbullying jelenségéről kérdeztem.

Hogyan írnád le a cyberbullying jelenségét azok számára egyszerűen, akik nem tudják, miről van szó?

A cyberbullying – más néven internetes zaklatás vagy online bántalmazás – ismétlődő, szándékos negatív cselekedet, amit a zaklató/elkövető mobiltelefon, tablet, számítógép, internet (igazából bármilyen elektronikus eszköz) használatával hajt végre egy kipécézett áldozat ellen. Cyberbullyingnak számít például, ha valakinek a képeit a beleegyezése nélkül terjesztik vagy éppen a beleegyezése nélkül osztanak meg róla kínos videókat, utálkozó üzeneteket küldenek neki, vagy kommentelnek a képeihez, megosztott posztjaihoz. Vagy éppen csoportot hoznak létre, ahol kibeszélik, vagy egy weboldalt, ahol őt gúnyolják ki. Ezen kívül számos más módon is történhet, ezek csak a leggyakoribb példák.

Mióta foglalkozol a cyberbullying témakörével?

Nagyjából hat és fél éve foglalkozok a cyberbullying kutatásával, több különböző irányból igyekeztem már kutatni a témát diákok körében, nemrég tanárok körében kezdtünk el egy kutatást, illetve egy közvéleménykutatást is csináltunk 12-22 évesek körében.

Miért kezdett el érdekelni a téma?

Sok filmet láttam a kortárs bántalmazással kapcsolatban, amikor elkezdtem a pszichológia alapképzést (pl. Elephant, Klass), ezután kezdtem el olvasni a kortárs bántalmazásról, így jutottam el az új fajtájához, a cyberbullyinghoz, ami akkor még nem volt túl kutatott. Sok megválaszolatlan kérdés van azzal kapcsolatban, hogy miért maradnak benne az áldozatok a helyzetben, mi motiválja a bántalmazót, mit lehet tenni az interneten a megakadályozására és ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása motivált és motivál azóta is.

Tapasztalatod szerint inkább eltitkolják az érintettek, vagy mernek beszélni arról, mi történt/történik?

Ez változó. Attól is függ, hogy valakinek van-e olyan bizalmas kapcsolata a szüleivel, barátaival, egy tanárával, bárkivel, akinek mer/tud arról beszélni, ami történt vele. Gyakran nem beszélnek róla, mert szégyellik, ami velük történt, magukat hibáztatják, azonban nagyon fontos lenne, hogy kérjenek segítséget, támogatást.

Miben különbözik ez az internetes trollkodástól?

A trollkodás provokatív jellegű, az internetes zaklatásnak bántó/ártó szándék van a hátterében. Azonban a trollkodásnak is vannak különböző fajtái: egyrészt történhet a saját és mások szórakoztatására provokatív hozzászólás vagy üzenet formájában, de történhet ártó/bántó szándékkal, ebben az esetben átcsúszhat bántalmazásba. Vannak olyan elméletalkotók, akik ezt a formáját a trollkodásnak az internetes zaklatás altípusaként tartják számon.

Van-e korosztály, aki jobban érintett?

Serdülőkorban a leggyakoribb, akkor is talán a fiatalabbaknál 12-16 év között. Kutatások szerint a serdülőkor előrehaladtával csökken a cyberbullying gyakorisága, ennek ellenére akár fiatal felnőttkorban is előfordulhat.

Hogyan lehetne megelőzni?

Egyrészt fontos lenne a biztonságos internethasználat ismerete. Mivel a gyerekek jobban értenek ezekhez az eszközökhöz, többet használják őket, fontos lenne tudniuk, hogy pl. ne osszanak meg nagyon személyes információkat idegenekkel, hogyan állítsák be a különböző biztonsági beállításokat a közösségi oldalakon stb. Ez is egyfajta “netikett”. Illetve van egy jó alkalmazás, az USA-ban egy középiskolás lány találta ki egy projektmunka keretében: ha az alkalmazás a telefonon van és valaki bántó tartalmú üzenetet küldene el, az alkalmazás ezt érzékeli, és feldob egy üzenet, hogy biztos-e benne, hogy el akarja küldeni, mert bántó dolog van benne. Valamint lehet foglalkozásokat tartani, prevenciós/intervenciós programokat.

Kihez érdemes fordulni, ha mondjuk a bántalmazott a családhoz nem mer?

Vannak különböző telefonszámok: Kék Vonal, Ifjúsági Lelki Elsősegély, SoS Élet Telefonszolgálat, amiket felhívhatnak és segítenek ezekben az esetekben. Az UNICEF-nek van egy HelpApp nevű alkalmazása, amely segítség lehet. Az iskolákban, ha van segítő szakember, pl. pszichológus, hozzá is lehet fordulni.

Milyen szakirodalmat, forrásokat ajánlanál a téma iránt érdeklődőknek?

Inkább filmeket ajánlanék, például a Remélem legközelebb sikerül meghalnod 🙂 című magyar filmet, a Kóla, puska, sültkrumplit, a Cyberbully-t. Illetve vannak könyvek is, amik a kortárs bántalmazásról szólnak: Wéber Anikó: Az osztály vesztese, Eve Ainsworth: 7 nap, Mészöly Ágnes: Darwin-játszma. Ezek nem szakirodalmi könyvek, hanem inkább segítenek azt felismerni, hogy ha valaki részese ilyen szituációnak, nincs egyedül, akár lehet példa arra, mit tehet, segíthet elindítani egy segítségkérést. Szakirodalom tekintetében Twemlow és Sacco: Miért nem működnek az iskolai bántalmazás ellenes programok?; Barbara Coloroso: Zaklatók, áldozatok, szemlélők: az iskolai erőszak – Óvodától középiskoláig: hogyan szakíthatja meg a szülő és a pedagógus az erőszak körforgását? – ezek azonban nem az internetes zaklatásról szólnak, hanem a kortárs bántalmazásról, azonban, ha az internetes zaklatás ennek kiegészítéseként jelenik meg egy közösségben, ezek is hasznos könyvek lehetnek.

Informatikaóra Mohácson 05.13. – önéletrajz

Hétfőn folytatódott a Mohácsi Ellátási Térség könyvtárosainak informatikai képzése.
Ezúttal a témánk az önéletrajz írása volt. 3 módon is megtanultunk önéletrajzot készíteni, építve az előző óra alatt szerzett Microsoft Word ismeretekre is.

Az előadás anyaga a résztvevők számára elérhető a Letölthető dokumentumok között!

A programnak a Mohácsi Jenő Városi Könyvtár adott helyet, akiknek ezúton is köszönöm a meghívást!

Informatikaóra Mohácson 04.29. – Word

2019. április 29-én Mohácson tartottam informatikaórát a Baranya Megyei Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszer könyvtárosainak, a Mohácsi Jenő Városi Könyvtár meghívására, a nagyon szépen megújult, illetve részben éppen most újuló könyvtári térben.

A sorozat első állomásán a 11 résztvevő a Word programmal kapcsolatosan hallhatott hasznos tudnivalókat. Emellett a mindennapi munkát megkönnyítő billentyűkombinációkkal ismerkedtünk meg, végül pedig tartalomjegyzéket is készítettünk.

Az előadás anyaga a résztvevők számára elérhető a Letölthető dokumentumok között!

A programnak a Mohácsi Jenő Városi Könyvtár adott helyet, akiknek ezúton is köszönöm a meghívást!

Tavaszi internetműhely a Csorba Győző Könyvtárban

A beszélgetés során a következőkre keressük a választ:
Felhasználóként hogyan védhetem a saját adataimat?
Mik azok az érzékeny adatok?
Milyen az erős és a gyenge jelszó?
Hogyan posztoljak biztonságosan?
Időpont: 2019. március 22. (péntek) 10.00–11.30
Helyszín: Tudásközpont, 2. emelet, számítógépes terem
A programon való részvétel ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött.
Regisztrálni a nemeth.luca@csgyk.hu címen lehet.

Rosszindulatú programok

Nem minden program szórakoztató játék vagy hasznos alkalmazás. Vannak programok, amelyeket adatlopásra vagy számítógépek tönkretételére készítettek. Gyakran ártalmatlannak látszanak, és sokszor nehéz észrevenni, hogy áldozatul estünk. A tudtunkon kívül a gépünkön tevékenykedő programokat rosszindulatú programoknak nevezzük. Ide tartoznak a
  • férgek A féreg olyan rosszindulatú program, amely számítógépről számítógépre mászik. A férgek nagyon le tudják lassítani a számítógépeket és hálózatokat. Az első féregprogram gyakorlatilag megbénította az internetet 1998-ban
  • trójaiak A trójai olyan rosszindulatú program, amely ártalmatlannak álcázza magát.
  • vírusok Ahogyan a valódi vírusok az emberi testben, a számítógépes vírusok is lemásoltatják magukat. Általában e-mail, pendrive vagy más fájlátviteli megoldások útján terjednek.
Mi a rosszindulatú programok célja?
A vírusok, a férgek és a trójaiak mind be akarnak hatolni a számítógépedbe. De mit tesznek, miután bejutottak? Törölhetnek vagy tönkretehetnek fájlokat, lophatnak bejelentkezési jelszavakat, vagy átvehetik az uralmat a géped felett egy nagyobb akció szervezett végrehajtása céljából.

Zombihálózat (botnet) A botnet megfertőzött gépek hálózata, amely felett valaki átvette az uralmat, hogy tömegesen küldjön kéretlen leveleket, vagy egy weboldalt elárasszon lekérésekkel, és így megbénítsa.

Szerencsére nem vagyunk eszköztelenek a rosszindulatú programok ellen. A védelmet nyújtó programok kereskedelme nagy üzlet, számos szolgáltató verseng egymással.
  • Vírusirtó programok A vírusirtó program azonosítani próbálja az illetéktelen behatolót. Úgy szűri ki a rosszindulatú programokat, hogy megvizsgálja a gépen lévő fájlokat, és összeveti őket a vírusokról szóló adatbázisokkal.
  • Tűzfalak A tűzfal célja, hogy kiszűrje az összes, a hálózatról érkező illetéktelen behatolót. Az internetről érkező minden adatot megvizsgál.

Forrás: Carol Vorderman: A bináris kódtól a játékkészítésig lépésről lépésre, 212-213. o.

Mi az a phishing?

A phishing magyarul annyit tesz: adathalászat.
Adathalász weboldalnak nevezünk egy olyan oldalt, amely egy ismert szervezet, vagy vállalat hivatalos oldalának láttatja magát, és megpróbál személyes adatokat, jellemzően felhasználói azonosítókat, jelszavakat, bankkártya adatokat megszerezni. A csalók gyakran kéretlen levelek, azonnali üzenetek küldésével igyekeznek rávenni a felhasználókat, hogy az üzenetben szereplő hivatkozásra rákattintsanak, amely az adathalász oldalra vezeti őket. Ha a felhasználók követik az ott szereplő utasításokat, akkor áldozattá válhatnak.

A levelek gyakran próbálnak sürgetni, vagy az emberek félelmére (nagy veszélybe kerülsz, ha most nem kattintasz és nem intézed ezt el), vagy a jó szándékunkra játszanak (most rögtön kell megtenni egy lépést, hogy nekünk vagy valaki másnak jó legyen).

Adathalász tevékenység kapcsán kétféle módon lehetünk érintettek:

  • egyrészt áldozattá válhatunk, pl. egy becsapós e-mail utasításainak követésével
  • másrészt az általunk üzemeltetett web szerverre is kerülhet fel adathalász tartalom, így sajnos mi is hozzájárulhatunk az adathalász próbálkozások további terjedéséhez.

A megelőzés érdekében javasolható, hogy ne nyissunk meg ismeretlen forrásból származó kéretlen leveleket, és ha ezt mégis megtettük volna, (vagy a levelező kliens a beállításainál fogva automatikusan megjeleníti azt), ne kattintsunk az üzenetben szereplő hivatkozásokra!
A kattintásunk önmagában is információt hordoz (akkor is, ha nem adunk meg személyes adatokat; pl. hogy az adott e-mail címet aktívan használjuk, ezért érdemes rá reklámokat és további leveleket küldeni).

Vállalati környezetben fontos a felhasználók és az ügyfelek képzése, biztonságtudatosításának rendszeressé tétele. E mellett a böngészők is képesek figyelmeztetni kártékony, mások által már lejelentett oldalakra.

Forrás és további hasznos információk találhatók a Nemzeti Kibervédelmi Intézet oldalán.

Nézd meg a többi #informatika címkével ellátott bejegyzést is!