Érkeznek a táncoló pandák

Ma fejeztem be James Gould-Bourn Keeping Mum című (korábban Bear Necessity munkacímen futó) könyvének fordítását.

A Bored Panda lelkes cikkírója a könyvében sem tudott megszabadulni a fekete-fehér szőrmókoktól, a főszereplő, Danny korrekt panda-stílusban táncolja végig majdnem az egész cselekményt.

James Gould-Bourn

Vannak benne megható pillanatok – Danny felesége, Liz tizennégy hónappal korábban halt meg autóbalesetben, és sem ő, sem a fiuk, Will nem tudta még feldolgozni azóta a hiányát. 

Vannak benne vicces pillanatok – Danny annyira abszolút nem ért semmihez, hogy öröm nézni, de amikor éppen pánikol valami miatt, elképesztő gondolattársításokkal áll elő. Egyszer leköptem a billentyűzetem teával, annyira abszurd volt. A fekete humor kedvelői sem fognak csalódni. 

Igen, van néhány káromkodás – a galamblelkűek csak óvatosan vegyék kézbe!

Vannak benne továbbá bűvészek, zenészek, tányérpörgető törpék, akrobaták, egy és breakelő nagyi. 

És tánc. Sok tánc, még több popkulturális utalással. 

Az alapállás tényleg nem valami fényes: Liz halála óta Will nem szólal meg, Danny rengeteg pénzzel tartozik a főbérlőjének, ráadásul a munkahelyéről is kirúgják. Innen szép nyerni… Vajon hogyan lehet ezt megoldani?

A történetben már a megjelenése előtt fantáziát látott egy tévétársaság is, úgyhogy a szereplők kalandjait egy TV-sorozat keretében is végigkövethetjük/nevethetjük/szipoghatjuk majd. 

Bónuszként iderakom az angol borító régebbi verzióját.

2in1 – évforduló

Évfordulót ünneplek ma: tavaly ilyenkor lett végleges az első könyvfordításom, az Istenek mágusai szerkesztése; a Pénzzé tett gyermekek pedig most nemrég jelent meg. Ennek örömére kiváló alkalom kínálkozott arra, hogy a két kötetet együtt vegyem kézbe ugyanabban a könyvesboltban, mint ahol az első hasonló fotóm is készült. 🙂

Örülünk, Vincent.

két fordításom egy képen

Az első könyvön fél évet dolgoztam, alaposabb utánajárást és némi kutatómunkát is igényelt a csillagászati, történelmi és falazástechnikai kérdések körüljárása. A fordítói munkát követő szerkesztési folyamatban is aktívan részt vettem, így jelenhetett meg végül 2018 novemberében a könyv. A kemény borítós kiadvány terjedelme eléri a tekintélyes 560 oldalt.

A második könyvön rövidebb ideig, másfél hónapig dolgoztam, 2019 áprilisában fejeztem be a munkát. A könyv megjelenésére csak később, 2019 szeptemberében került sor. Puha borítóval került a polcokra, terjedelme 368 oldal.

Megjelent a legújabb fordításom!

Áprilisban írtam róla, hogy végeztem Kristina McMorris Sold on a Monday című könyvének fordításával. Időközben a könyv új köntöst, végső címet és fizikai formát kapott, Pénzzé tett gyermekek címen jelent meg szeptember 2-án.

Fülszöveg: “2 gyerek eladó, áll a felirat a táblán, mellette pedig két kisfiú üldögél reményvesztetten a farmház lépcsőjén. A megrázó életkép tökéletesen megragadja az 1929-es nagy gazdasági világválság valóságát, ahol családok válnak földönfutóvá egy szempillantás alatt, és a kilátástalanság lehetetlen döntésekre kényszeríti őket.
A súlyos anyagi gondokkal küzdő riporter, Ellis Reed saját családjának szomorú múltját fedezi fel a jelenetben, amelyről gyorsan fotót is készít. Az újságban megjelenő kép szakmai sikert hoz neki, ám a fénykép nyilvánosságra kerülése váratlan és drámai következményekkel jár.
Az újság titkárnője, Lillian Palmer felelősnek érzi magát a történtekért. Ellis és Lillian együtt indulnak útnak, hogy helyrehozzák a hibákat, és összehozzák az egymástól elszakított családtagokat, és ezért semmilyen áldozattól nem riadnak vissza.”

Nézd meg, mit mesél a szerző a saját könyvéről (angol nyelven):

Számomra az alábbi kérdések voltak a legizgalmasabbak munka közben:

      • Meddig lehet tétlenül figyelni, ha az ember (amúgy jóhiszemű) tettei szörnyűségekhez vezetnek?
      • Hogyan lehet, hogy a múltbéli sérülések miatt valaki a jelen problémái kapcsán sem mer segítséget kérni?
      • Feláldozható-e a tökéletes élet ígérete még egy kis kaland kedvéért?
      • Hogyan győzheti le az ember a saját démonait?
      • +1: Miért ne hagyjunk felügyelet nélkül egy gyakornokot a veszélyes anyagokkal teli fotólaborban?

Azok a tárgyak, amikre élénken emlékszem:

      • a Ford
      • a fényképezőgép
      • puhakalap
      • kesztyű
      • kézitáska

Olvastad a könyvet? Mit gondolsz róla?

Rénszarvas-hegy – a fordításról

A fordítások “előkészítéseként” én magam is rengeteget olvasok. Persze meg sem próbálok úgy tenni, mintha elsősorban a szakmai érdeklődés vezetne. Szeretek olvasni, és emellett járulékos haszon, hogy megfigyelhetem más fordítók munkáját, szóválasztásait, taktikáját. Karin Tidbeck kötetének utószava különösen érdekes, mert elmondja, hogy ő maga fordította svédről angolra az írásait, és beszámol arról is, hogy eközben milyen kihívásokkal találta szembe magát.

Kitekintő: a japán írásrendszer és a Muminok

A japán nyelvben három írásrendszer van: a hiragana és a katakana szótagírások, a kandzsi kínai eredetű szóírás, de ezek mellett időnként használatos még a rómadzsi is, ami a latin betűs írás neve.
kandzsival a szavak fogalmi részét, például a főneveket, az igetőt írják le, a hiraganával a toldalékokat és a határozószókat, katakanával pedig az idegen eredetű szavakat és (főként tudományos művekben) a növények, állatok nevét.

A szöveg haladhat jobbról balra, de fentről lefelé is.

Különleges élmény volt kézbe fogni az egyik újonnan beszerzett könyvemet, a Mumin-sorozat első részét japánul.

A finnországi svéd írónő, illusztrátor Tove Jansson könyvének a japánok is nagy rajongói, 1969-től kezdődően több verzióban is feldolgozták a történeteket, én az 1990-es japán-finn-holland anime sorozattal találkoztam először. Az utazásom során most lehetőségem nyílt arra, hogy szerezzek egy japán Mumin-könyvet.

Persze, mivel japánul nem tudok, egyelőre egy hangot sem értek belőle, de nagyon szépnek találom. E téren még fejlesztenem kell a kompetenciáimat. 🙂 A könyv fordítója Tomihara Mayumi, aki a 2019 márciusában Japánban nyíló Mumin Park kiállításának tervezésénél is segédkezett.

Idézet a műfordításról

A természet alkotott egyszer egy angol embert, akinek kupolás feje szavak méhkaptára volt; egy embert, akinek csak rá kellett lehelnie bámulatos szótárának bármely darabkájára, hogy az megelevenedjék, terjeszkedni kezdjen és reszkető csápokat növesszen, mígnem összetett képpé változott lüktető aggyal és összhangban mozgó végtagokkal. Három évszázaddal később egy másik ember, egy másik országban megpróbálta ezeket a ritmusokat és metaforákat átültetni egy másik nyelvre. Ez a folyamat iszonyatos mennyiségű munkát igényelt, amelynek szükségességére nem tudunk valós okot felhozni. Olyan volt, mintha valaki, miután látott egy bizonyos tölgyfát (a továbbiakban nevezzük Individuális T-nek), amely egy bizonyos országban nőtt, és ott vetette saját egyedülálló árnyékát a zöld s barna földre, felállított volna a kertjében egy iszonyatosan bonyolult gépezetet, amely önmagában éppúgy nem hasonlít arra vagy bármely egyéb tölgyfára, miként a fordító ihlete és nyelve sem hasonlít az eredeti szerzőére, de amely – az alkatrészek, a fényeffektusok, a szélfúvó motorok leleményes kombinációja révén – végül is pontosan ugyanolyan árnyékot vet, mint az Individuális T – ugyanazt a körvonalat, mely ugyanolyanképpen változik, ugyanazokkal a dupla és szimpla napfoltokkal, melyek ugyanazokon a helyeken fodrozódnak a nap ugyanazon órájában. Gyakorlati szempontból az ilyen idő- és energiapocsékolás (azok a fejfájások, azon az éjféli diadalok, melyek katasztrófává alakulnak át a reggel józan fényében!) szinte bűnös módon abszurd, hiszen az imitáció legnagyobb mesterműve is feltételezi a gondolat önkéntes korlátozását, egy másik ember géniuszának való alávetését. Lehet-e ezt az öngyilkos korlátozást és alávetést kárpótolni az adaptív technikák csodájával, az árnyékolás ezernyi trükkjével, a buzgó örömmel, melyet a szavak szövője és szemtanúja érez a vászon minden újabb fortélya láttán, vagy pedig, egészében véve, ez csupán Paduk kézírógépének eltúlzott és átszellemített másolata?


Vladimir Nabokov: Baljós kanyar