Érkeznek a táncoló pandák

Ma fejeztem be James Gould-Bourn Keeping Mum című (korábban Bear Necessity munkacímen futó) könyvének fordítását.

A Bored Panda lelkes cikkírója a könyvében sem tudott megszabadulni a fekete-fehér szőrmókoktól, a főszereplő, Danny korrekt panda-stílusban táncolja végig majdnem az egész cselekményt.

James Gould-Bourn

Vannak benne megható pillanatok – Danny felesége, Liz tizennégy hónappal korábban halt meg autóbalesetben, és sem ő, sem a fiuk, Will nem tudta még feldolgozni azóta a hiányát. 

Vannak benne vicces pillanatok – Danny annyira abszolút nem ért semmihez, hogy öröm nézni, de amikor éppen pánikol valami miatt, elképesztő gondolattársításokkal áll elő. Egyszer leköptem a billentyűzetem teával, annyira abszurd volt. A fekete humor kedvelői sem fognak csalódni. 

Igen, van néhány káromkodás – a galamblelkűek csak óvatosan vegyék kézbe!

Vannak benne továbbá bűvészek, zenészek, tányérpörgető törpék, akrobaták, egy és breakelő nagyi. 

És tánc. Sok tánc, még több popkulturális utalással. 

Az alapállás tényleg nem valami fényes: Liz halála óta Will nem szólal meg, Danny rengeteg pénzzel tartozik a főbérlőjének, ráadásul a munkahelyéről is kirúgják. Innen szép nyerni… Vajon hogyan lehet ezt megoldani?

A történetben már a megjelenése előtt fantáziát látott egy tévétársaság is, úgyhogy a szereplők kalandjait egy TV-sorozat keretében is végigkövethetjük/nevethetjük/szipoghatjuk majd. 

Bónuszként iderakom az angol borító régebbi verzióját.