Internetfüggőség – interjú Darnai Gergellyel

Dr. Darnai Gergely a Pécsi Tudományegyetem oktatója és kutatója. Szlovákiában született, 32 éves, végzettségét tekintve pszichológus, de a doktori tanulmányait a pécsi neurológiai klinikán végezte. Fő kutatási területe a viselkedéses függőségek idegrendszeri és viselkedéses következményei. Interjúnkban az internetfüggőségről kérdeztem.

internetfüggőség

Minek kapcsán kezdett érdekelni téged a netfüggőség témája, és miért tartod fontosnak?

Az internet és a digitalizáció soha nem látott mértékben változtatta meg az életünket. Habár ez a változás már évtizedekkel ezelőtt elkezdődött, napjainkban is tart, sőt, a sebessége egyre inkább növekszik. Óriási elemszámú, megbízható tanulmányok igazolják, hogy a serdülők és fiatal felnőttek társas kapcsolatai, kommunikációja, szórakozási formái jelentősen megváltoztak, és ez a változás sajnos sok negatív következménnyel is jár. A fiatalok depressziósabbak, magányosabbak, megnőtt az evészavarok és testképzavarok aránya, és ezeknek a tendenciáknak köze van a világháló használatához. Egy olyan jelenségről van tehát szó, aminek a hosszútávú pozitív és negatív következményeit nem ismerjük, de azt pontosan tudjuk, hogy a viselkedésünk rendkívüli mértékben megváltozik az IKTk-nak (info-kommunikációs technológia) köszönhetően. Azért tartom fontosnak ezt a kutatási témát, mert ha kellő információ birtokába jutunk a jelenséggel kapcsolatban, talán be tudjuk jósolni, hogy a „digitalizált” fiatalok milyen élettani és lélektani kihívásokkal fognak küzdeni a jövőben.

Mikor beszélhetünk internetfüggőségről?

Függőségről akkor beszélhetünk, ha az internethasználat olyan mértékben válik problémássá, hogy a személy mentális és fizikai egészsége leromlik, társas kapcsolatai megromlanak, munkahelyi és iskolai teljesítménye hanyatlik. Fontos, hogy ezeknek a hátterében egyértelműen a problémás internethasználat és nem más jelenség áll.

Milyen tünetekről számolnak be?

A fizikai tünetek közül a kialvatlanságot és fáradtságot, a fizikai aktivitás (pl. rendszeres sporttevékenység) csökkenését és a rendszertelen életmódot (pl. fő étkezések kimaradása) említhetnénk. A mentális tünetek közül a hangulatzavarok és a szorongás a vezető, de könnyű elképzelni, hogy a közösségi médiumokon tapasztalható „előnyösnek kell mutatnom magam” jelenség az egyén önértékelését is csökkentheti, ami akár evészavarhoz is vezethet. Fontos továbbá megemlíteni az online bántalmazás jelenségét is, ami egyre inkább úgy tűnik, hogy negatívabb következményekkel járhat, mint a hagyományos iskolai bántalmazás.

Van olyan korcsoport, akik jobban érintettek? Függ az életkortól? Vagy mástól?

Mivel az internetfüggőség és az online töltött idő szoros együtt járást mutat, ezért a legveszélyeztetettebb korcsoport a serdülők és a fiatal felnőttek (pl. egyetemisták) csoportja. De a krónikus betegségek, és a magányosság is „segítheti” a zavar kialakulását (akár idősebb embereknél is). További fontos tényező a kollégiumban lakás, a gyors, könnyen hozzáférhető internet és a menekülésre (escapeizmus) való hajlam – amikor a személy nem mer szembenézni a problémákkal, feladatokkal, helyette inkább eltereli a figyelmét. A párkapcsolat, a rendszeres sporttevékenység, a háziállatok és a természetben töltött idő protektív (védő) faktorként szolgál a netfüggőséggel szemben.

Milyen módszerekkel tudod kutatni a témát?

Az internetfüggőség mértékét kérdőívekkel és rövid klinikai interjúkkal lehet vizsgálni. Mivel ezek a módszerek a személy szubjektív megítélése miatt erősen torzítottak, szükség lenne arra, hogy objektív adatok alapján tudjuk felbecsülni a túlhasználat mértékét. Ennek érdekében jelen pillanatban egy olyan alkalmazáson dolgozunk, ami képes monitorozni a személy okostelefon-használatát, és ezeket az adatokat képes megosztani velünk (természetesen a nagyon szigorú adatkezelési szabályokat figyelembe tartva). Ha sikerülne egy ilyen alkalmazást megalkotni, képesek lennénk visszacsatolást küldeni a felhasználónak arról, hogyan tudja megfelelőbben használni az eszközét. Emellett rendkívül értékes adattömeghez is juthatunk, ami segíthetné, hogy jobban megértsük a problémás felhasználók viselkedését.

Az idegrendszerrel kapcsolatos változásokat mágneses rezonancián alapuló képalkotással vizsgáljuk (MRI, fMRI). Ennek a módszernek az a lényege, hogy káros behatás (pl. sugárzás) nélkül tudunk jó minőségű felvételeket nyerni az agy struktúrájáról és működéséről, és ezeket a méréseket statisztikai elemzésnek vethetjük alá. Az ilyen képalkotásnak köszönhetően tudjuk eldönteni, mely agyi területek, hálózatok érintettek internetfüggőségben és ennek köszönhetően magyarázni tudunk bizonyos tüneteket is – ami a megelőzés és gyógyítás szempontjából is fontos. Megemlíteném továbbá, hogy a függőségek viselkedéses következményeit számítógépes feladatokkal is tudjuk mérni. Az ilyen feladatoknak köszönhetően tudjuk vizsgálni az emlékezetet, figyelmet, nyelvi funkciókat stb. Ha összegezni kellene az eddigi eredményeinket azt mondhatjuk, hogy a monoton, nagy figyelmi kapacitást igénylő feladatokban az internetfüggők gyengébben, a felszínes figyelmi kapacitást igénylő és többféle feladatvégzést (multitask) követelő paradigmákban pedig jobban teljesítenek.

A magyarok hogy állnak a többi országhoz képest?

Mivel az internetfüggőség mérése nem egységes a világban, ezért nehéz összehasonlítani az egyes kultúrákat, országokat. Ha azonban mégis megpróbálkozunk, azt mondhatjuk, hogy a legmagasabb arányban a „digitálisan fejlett” országokban fordul elő. Ez alól hazánk sem kivétel, fiatal felnőtteknél és serdülőknél az előfordulási arány nagyjából 10%. A legnagyobb problémát Kelet-Ázsiában jelenti. Dél-Koreában az internetfüggőséget már pszichiátriai osztályokon is gyógyítják gyógyszeres terápiával, de speciális leszoktató táborok is léteznek az országban, ahol igyekeznek tudatosabb internethasználatra nevelni.  

A család és a rokonok hogyan viszonyulnak a netfüggőkhöz, észreveszik egyáltalán, hogy miről van szó?

A netfüggés általában észrevétlenül alakul ki. A hagyományos szerfüggőségektől eltérően itt a „szer” (=internet) az életünk nélkülözhetetlen része. Szükségünk van rá a munkahelyen, az iskolában, és remek szórakozási lehetőségeket is biztosít. Ilyen szempontból a netaddikció sokkal inkább hasonlít az elhízásra, mint a szeraddikciókra. Ez a közös tulajdonság a gyógyítás szempontjából is fontos: a végső cél soha sem lehet a teljes absztinencia (az elhízás analógiájánál maradva ez azt jelentené, mintha a túlsúlyos egyént arra kérnénk, soha többé ne fogyasszon ételt), hanem minden esetben a tudatos, kontrollált használat. Mivel az internet a mindennapjaink része, nagyon nehéz meghatározni, mikor beszélhetünk normális és problémás használatról. Az általunk használt kérdőív (amelyet Demetrovics Zsolt és munkatársai készítettek) három csoportba sorolja a megfigyelhető tüneteket:
i. a kontroll átkerül a személy kezéből az internet kezébe (nehezére esik a viselkedés befejezése, túl sok energiát, időt és pénzt áldoz az online tevékenységre stb.)
ii. az egyén elhanyagolja a kapcsolatait és a munkahelyi/iskolai feladatait, ezáltal a teljesítménye leromlik
iii. túl gyakran gondol az internetre, nem tud lazítani, felkelés után az első mozdulata, hogy ellenőrzi a telefont/tabletet stb., lefekvés előtt az utolsó dolga ugyanez.

Van valamilyen prevenciós technika? Akár gyerekkorban, akár amit a felnőttek magukon tudnak tudatosan alkalmazni, figyelni.

A kutatók és orvosok többsége egyetért abban, hogy a függőségek esetében a hangsúly a prevención kell, hogy legyen. A jelenséggel kapcsolatban én a pesszimistábbak közé tartozom: véleményem szerint a túlzott okostelefon-, játék- és közösségi médiahasználat a közeljövőben óriási egészségügyi és társadalmi kihívás elé fogja állítani a segítőket, pedagógusokat, szülőket, egyszóval a társadalmunkat. Azt gondolom, hogy szükség lesz olyan megelőzésre fókuszáló programok kidolgozására, amelyek az internethasználat számos aspektusát lefedik (tudatos használat, tudatos adatvédelem, privát tartalmak védelme, online bántalmazás kiszűrése stb.). Elképzelhetőnek tartom, hogy az általános iskolás alaptanterv tartalmazni fogja későbbiekben az erre irányuló tanórákat.

Mivel nagyon fiatal korban az gyermekek és serdülők még nem rendelkeznek a megfelelő kontrollfunkciókkal, a szülők felelőssége is, hogy a fiatalok internethasználata normális mederben maradjon. A hangsúly itt az egyensúlyon van: nem szabad elfelejteni, hogy a cél nem az, hogy a fiatal ne használjon IKT eszközöket, hanem az, hogy kontrolláltan használja azokat. Másrészt figyelembe kell venni, hogy a szülő-gyermek kapcsolat a bizalmon is alapul. Ezért semmiképpen sem javasolnám, hogy a szülő kémkedjen a gyermeke után (vannak olyan applikációk, amelyek ezt lehetővé teszik), inkább azt mondanám, hogy egyértelmű szabályokat határozzanak meg: hol és mennyit használhatja a gyermek az eszközöket. Ami azonban a szülő legfontosabb feladata, hogy pici gyermekkortól kezdve biztosítsa a „minőségi” offline időt, talán ez a legnagyobb védőfaktor a netfüggőséggel szemben.

Az iskolákban tudnak a szakemberek, iskolapszichológusok segíteni? Mennyire veszik komolyan a kérdést? A tanárok hogyan állnak a függőséghez?

Sajnos, ahogy a legtöbb országban, Magyarországon sem kap kellő figyelmet a jelenség. Nehezen tudom elképzelni, hogy egy tanár vagy pszichológus egyáltalán felvesse a lehetőséget, hogy a diák iskolai eredményromlása, ingerültsége vagy fáradtsága mögött túlzott nethasználat állhat. A jövőben is azon leszünk, hogy egyre több emberhez juthasson el az a tudásanyag, ami a kutatók birtokában van.

Milyen olvasmányokat ajánlanál a témával kapcsolatban (akár szakirodalom, akár szépirodalom)?

Jean M. Twenge: iGeneráció – Akik közösségi médián és okostelefonon nevelkedtek. Édesvíz Kiadó.

NirEyal: Hooked: How to Build Habit-Forming Products. (angol nyelven)

Theme: Overlay by Kaira