Cyberbullying – interjú Arató Nikolettel

Arató Nikolett pszichológus, a PTE BTK Pszichológia Intézetének harmadéves doktori hallgatója. Hat éve foglalkozik az internetes zaklatás kutatásával, illetve az utóbbi pár évben a témában szülőknek, tanároknak és diákoknak is tart alkalmanként ismeretterjesztő, edukatív előadásokat, foglalkozásokat. Alább olvasható interjúnkban a cyberbullying jelenségéről kérdeztem.

Hogyan írnád le a cyberbullying jelenségét azok számára egyszerűen, akik nem tudják, miről van szó?

A cyberbullying – más néven internetes zaklatás vagy online bántalmazás – ismétlődő, szándékos negatív cselekedet, amit a zaklató/elkövető mobiltelefon, tablet, számítógép, internet (igazából bármilyen elektronikus eszköz) használatával hajt végre egy kipécézett áldozat ellen. Cyberbullyingnak számít például, ha valakinek a képeit a beleegyezése nélkül terjesztik vagy éppen a beleegyezése nélkül osztanak meg róla kínos videókat, utálkozó üzeneteket küldenek neki, vagy kommentelnek a képeihez, megosztott posztjaihoz. Vagy éppen csoportot hoznak létre, ahol kibeszélik, vagy egy weboldalt, ahol őt gúnyolják ki. Ezen kívül számos más módon is történhet, ezek csak a leggyakoribb példák.

Mióta foglalkozol a cyberbullying témakörével?

Nagyjából hat és fél éve foglalkozok a cyberbullying kutatásával, több különböző irányból igyekeztem már kutatni a témát diákok körében, nemrég tanárok körében kezdtünk el egy kutatást, illetve egy közvéleménykutatást is csináltunk 12-22 évesek körében.

Miért kezdett el érdekelni a téma?

Sok filmet láttam a kortárs bántalmazással kapcsolatban, amikor elkezdtem a pszichológia alapképzést (pl. Elephant, Klass), ezután kezdtem el olvasni a kortárs bántalmazásról, így jutottam el az új fajtájához, a cyberbullyinghoz, ami akkor még nem volt túl kutatott. Sok megválaszolatlan kérdés van azzal kapcsolatban, hogy miért maradnak benne az áldozatok a helyzetben, mi motiválja a bántalmazót, mit lehet tenni az interneten a megakadályozására és ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása motivált és motivál azóta is.

Tapasztalatod szerint inkább eltitkolják az érintettek, vagy mernek beszélni arról, mi történt/történik?

Ez változó. Attól is függ, hogy valakinek van-e olyan bizalmas kapcsolata a szüleivel, barátaival, egy tanárával, bárkivel, akinek mer/tud arról beszélni, ami történt vele. Gyakran nem beszélnek róla, mert szégyellik, ami velük történt, magukat hibáztatják, azonban nagyon fontos lenne, hogy kérjenek segítséget, támogatást.

Miben különbözik ez az internetes trollkodástól?

A trollkodás provokatív jellegű, az internetes zaklatásnak bántó/ártó szándék van a hátterében. Azonban a trollkodásnak is vannak különböző fajtái: egyrészt történhet a saját és mások szórakoztatására provokatív hozzászólás vagy üzenet formájában, de történhet ártó/bántó szándékkal, ebben az esetben átcsúszhat bántalmazásba. Vannak olyan elméletalkotók, akik ezt a formáját a trollkodásnak az internetes zaklatás altípusaként tartják számon.

Van-e korosztály, aki jobban érintett?

Serdülőkorban a leggyakoribb, akkor is talán a fiatalabbaknál 12-16 év között. Kutatások szerint a serdülőkor előrehaladtával csökken a cyberbullying gyakorisága, ennek ellenére akár fiatal felnőttkorban is előfordulhat.

Hogyan lehetne megelőzni?

Egyrészt fontos lenne a biztonságos internethasználat ismerete. Mivel a gyerekek jobban értenek ezekhez az eszközökhöz, többet használják őket, fontos lenne tudniuk, hogy pl. ne osszanak meg nagyon személyes információkat idegenekkel, hogyan állítsák be a különböző biztonsági beállításokat a közösségi oldalakon stb. Ez is egyfajta “netikett”. Illetve van egy jó alkalmazás, az USA-ban egy középiskolás lány találta ki egy projektmunka keretében: ha az alkalmazás a telefonon van és valaki bántó tartalmú üzenetet küldene el, az alkalmazás ezt érzékeli, és feldob egy üzenet, hogy biztos-e benne, hogy el akarja küldeni, mert bántó dolog van benne. Valamint lehet foglalkozásokat tartani, prevenciós/intervenciós programokat.

Kihez érdemes fordulni, ha mondjuk a bántalmazott a családhoz nem mer?

Vannak különböző telefonszámok: Kék Vonal, Ifjúsági Lelki Elsősegély, SoS Élet Telefonszolgálat, amiket felhívhatnak és segítenek ezekben az esetekben. Az UNICEF-nek van egy HelpApp nevű alkalmazása, amely segítség lehet. Az iskolákban, ha van segítő szakember, pl. pszichológus, hozzá is lehet fordulni.

Milyen szakirodalmat, forrásokat ajánlanál a téma iránt érdeklődőknek?

Inkább filmeket ajánlanék, például a Remélem legközelebb sikerül meghalnod 🙂 című magyar filmet, a Kóla, puska, sültkrumplit, a Cyberbully-t. Illetve vannak könyvek is, amik a kortárs bántalmazásról szólnak: Wéber Anikó: Az osztály vesztese, Eve Ainsworth: 7 nap, Mészöly Ágnes: Darwin-játszma. Ezek nem szakirodalmi könyvek, hanem inkább segítenek azt felismerni, hogy ha valaki részese ilyen szituációnak, nincs egyedül, akár lehet példa arra, mit tehet, segíthet elindítani egy segítségkérést. Szakirodalom tekintetében Twemlow és Sacco: Miért nem működnek az iskolai bántalmazás ellenes programok?; Barbara Coloroso: Zaklatók, áldozatok, szemlélők: az iskolai erőszak – Óvodától középiskoláig: hogyan szakíthatja meg a szülő és a pedagógus az erőszak körforgását? – ezek azonban nem az internetes zaklatásról szólnak, hanem a kortárs bántalmazásról, azonban, ha az internetes zaklatás ennek kiegészítéseként jelenik meg egy közösségben, ezek is hasznos könyvek lehetnek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Theme: Overlay by Kaira