Categories:

(A képen a Sunban megjelent korabeli litográfia)
(A képen a Sunban megjelent korabeli litográfia)

1833 nyarán az amerikai újságírás még igencsak gyerekcipőben járt. New York vezető napilapjai a The Morning Courier és a New York Enquirer voltak. 2600 példányszámmal egy 300.000-es városban. A lapok ára 6 cent volt, vagyis az akkori viszonyokhoz képest nagyon extra kiadásnak számított, így hát a város üzleti és politikai elitjét vette célba. És az átlagember? Hát az nem olvasott újságot.

Ezt a helyzetet változtatta meg a 23 éves nyomdatulajdonos, Daniel Day. Azt találta ki, hogy új lapot fog kiadni, aminek az ára 1 penny (!) lesz – nagyjából egy szappan, vagy egy fogkefe ára.
A lap ilyen ár mellett természetesen veszteséges kellett, hogy legyen. Konkrétan többe került előállítani. Csakhogy Day rájött valamire: egy újság fenntartásához nem kellenek hátszelet fújó politikai pártok vagy bőkezű mecénások. Akik fizetni fognak, azok a hirdetők. Na és a termék? Azok a balekok, akik azt hiszik, hogy ők, mint olvasók, a lap „ügyfelei”.

1833 szeptember 3-án megjelent a The New York Sun első száma, rögtön a következő drámai szalagcímmel: MELANKOLIKUS ÖNGYILKOSSÁG!
Mintegy 300 példány ment el belőle, de a szaftos, asszonyverős, sógorkomabicskázós sztoriknak, a mindenféle rendőrségi riportoknak és a figyelemfelkeltő címeknek hála három hónap alatt már naponta több ezer példány ment el belőle, és már fenyegetést jelentett a korábbi domináns lapokra.

Day receptje egyszerű volt: megragadni az olvasók figyelmét, aztán ezt a figyelmet továbbértékesíteni a hirdetőknek. Amikor az emberek valami jó kis bulvármocskot olvasnak, készséges befogadókká válnak, és fogékonyabbá válnak a reklámokra is.

A lap sikerén és Day meggazdagodásának ilyetén módján felbuzdulva persze megjelentek az utánzók, és beindult a verseny a figyelemért. Az újságírói etika és a tények pontos ismertetése pedig az első kanyarban ment a levesbe.

1835-ben a New York Sun fantahsztihikus riportsorozatot közölt le – állításuk szerint – egy tisztes és nagy múltú Edinburghi újság, a The Edinburgh Courant beszámolójára támaszkodva. (Spoiler: Kamu volt.)
Beszámoltak Sir John Herschelről (nem létezett) aki megépítette a világ legnagyobb teleszkópját, és furcsa tárgyakat fedezett fel a Holdon.
A következő hetekben újabb és újabb részleteket csorgattak a szenzációra éhes publikumnak Herschel felfedezéseiről: hogy a Holdat hatalmas tengerek és kanyonok borítják, vörös sziklaoszlopok és gigantikus holdbéli fák tarkítják a tájat, végül pedig jött a szenzáció non plus ultrája: A Holdat szárnyas lények lakják!
Két lábon járnak, mikor épp nem repülnek, 4 láb magasak (kb 120 cm), az arcuk kivételével egész testüket rövid és selymes, vöröses szőr borítja, és vékony membránnal fedett, szőrtelen szárnyaik vannak. Ők a Vespertilohomo-k vagyis az ember-denevérek.
Akiknek unikornisaik vannak.

A sztori széles körben elfogadott volt, hála a cikkek tudományos megfogalmazásának, illetve annak az állításnak, hogy ez egy neves skót lap cikkeinek az átvétele. A cikksorozat a korban óriási szenzáció volt, az emberek egymást taposták az újabb és újabb példányszámokért, és mire kifutott a sztori, a New York Sunt már 19 360 példányban értékesítették, ezzel pedig a világ legolvasottabb lapja lett.
A hirdetők meg fizettek, mint a katonatiszt.

Forrás: https://moly.hu/karcok/877147
Szerző: Ross

Ajánlott olvasmány: Arthur C. Clarke: A gyermekkor vége

Tags:

Comments are closed